Az aposztróf az olaszban: Tanuld meg helyesen használni!

A mai bejegyzésem témájául az aposztrófot választottam. Hogy miért? Mert gyakran látom, hogy az olaszosok nem helyesen írják. Olvasd végig a cikkem, hogy teljes megértésed legyen a jelről, és helyesen tudd használni.

Először is nézzük, hogy mit is jelent az aposztróf! A szótárban ez áll:
Kihagyást jelző írásjel, hiányjel, amely azt mutatja, hogy egy vagy több betű vagy szám kimaradt a szóból.

Nagyon jó!
Az olasz határozott névelők esetében is pontosan erről van szó.

Akkor a kérdés a következő: kell vagy nem kell szóköz az olaszban az aposztróf után?
Melyik a helyes írásmód az alábbi kettő írás közül?

L’amico vagy l’ amico? (barát)
L’amica vagy l’ amica? (barátnő)

Az aposztróf a határozott névelők esetében jelzi, hogy hiányzik az „o” betű a magánhangzóval kezdődő hímnemű szavak előtt, illetve az „a” betű a magánhangzóval kezdődő nőnemű szavak előtt.

Lo → l’ (hímnemű szó)
La → l’ (nőnemű szó)

Amikor a főnevek magánhangzóval kezdődnek, l’ lesz a határozott névelőnk, és mivel nagyon ragaszkodik a hozzá tartozó főnévhez, nem hagy helyett kettőjük között!  🙂 Tehát szóköz nélkül írjuk.
Így: l’amico vagy l’amica

És általánosságban mondhatjuk, hogy az aposztróf után nem kerül szóköz, például: anch’io, un’amica, quell’uomo (az a férfi), sant’Antonio (szent Antal), vent’anni (20 év)

Kivételt képez például a poco szó rövidítése: un po’ (egy kicsi).

Tudtad?
Böngéssz a blogomon és a honlapomon más érdekes tartalmakért!

A blogbejegyzés tartalmát videó formájában is élvezheted itt vagy a kis képre kattintva!

Találkozzunk a következő bejegyzés alkalmából!
Tímea és Antonio